Szemöldököd akaratlanul is összefut a homlokodon, miközben a Paszuly előcsarnokában Csizmás ecseteli a rablás részleteit.
Gyorsan tájékoztat, hogy az összes mágikus eszköz hiánytalanul meg van, csak Merlin pennája tűnt el. A tettes tehát pontosan tudta, miért jött, és hogy hol találja a varázserejű tollszárat az Archívumban tárolt több száz tárgy között.
- Rafinált egy fickónak kell lennie...
- Vagy nőnek - szúrod közbe gyorsan, de a megjegyzésedre csak egy rosszalló pillantás a jutalmad.
- …és közénk való - fejezi be Csizmás a megszakított mondatot.
- Szóval egy Elfeledettel van dolgunk?
Csizmás bólint.
- Az Archívumba csak a mieink tudnak belépni.
- És csak Merlin pennája tűnt el, minden más érintetlen maradt.
Csizmás ismét biccent.
- De ugye nem... az a pennája? - kérdezed riadtan.
- Természetesen nem. - Csizmás felvonja a szemöldökét. - Micsoda gondolat!
- Csak nem tudtam, hogy...
- Itt az Archívumban mi tárgyakat őrzünk - vág a szavadba Csizmás -, nem pedig ereklyéket. Olyan varázseszközök vannak itt elzárva, amik ha rossz kezekbe kerülnének, kábé vége lenne a világnak.
- Fincsi - dünnyögöd.
Csizmás előkotor a zsebéből egy gyűrött Chesterfieldes dobozt, kipöccint belőle egy staubot, és rágyújt.
- Van egy jó hírem, ami egyben rossz is. - A szájából bodrozódó, kékes füstpamacsok szállnak a mennyezet felé, miközben beszél. - Van egy szemtanúnk.
- Ez jó hír. Mi a rossz?
Csizmás szája sarka sanda vigyorra húzódik.
- Nem figyelsz, drága barátom! Bárcsak ne lenne dolgom a vízköpőkkel odaát a Szent Patrikban. Lehet, hogy talán mégis nekem kellene levezényelnem ezt a nyomozást?
Csizmás szeme összeszűkül, úgy méreget. Állod a tekintetét.
- Miért lenne az rossz hír, hogy van egy szemtanúnk? - kérdezed, amikor már túlságosan kínossá válik a csend.
Csizmás egy percig még mustrálgat, de azután felenged, és megvonja a vállát.
- Majd meglátod.
Azzal sarkon fordul, és kimért léptekkel a Paszuly impozáns, kétszárnyú bejárati ajtaja felé indul.
- Miért rossz hír, hogy van egy szemtanú? - Ismétled meg a kérdést.
Csizmás megtorpan a Paszuly ajtajában, kezét egy hosszú pillanatig a kilincsen nyugtatja. Nem fordul meg, a válla fölött veti oda a választ, mielőtt kilépne az utcára.
- Mert a Nyúl az.
- De melyik Nyúl? - kiáltod utána, de Csizmás mögött bevágódik a súlyos bejárati ajtó, mielőtt felelhetne. - Aki folyton késik, vagy a másik? A bolond?
Halk kuncogást hallasz a hátad mögül. Amikor megfordulsz, látod, hogy a Paszuly alacsonynövésű portása az, Babszem.
- Attól tartok, a másik lesz az. - Gyerekesen a szája elé emeli a kezét, mint aki rossz fát tett a tűzre. - A Kerge.
- Most szórakozol? - Sóhajtasz. Már kezded bánni, hogy felajánlottad a segítséged Csizmásnak. - Egyáltalán mit keresett a Kerge Nyúl az Archívumban?
- Ezt talán kérdezd meg tőle. - Babszem idegesítően vigyorog.
- Ugye viccelsz? - Fonod karba a kezed magad előtt.
Tudod jól, így is nehéz lesz bármilyen használható információt kiszedni a Bolond Kalapossal partizó Kerge Nyúlból, nem fogod hát olyan értelmetlen kérdésekre pazarolni az időt vele, amiket Babszem ugyanúgy meg tudna válaszolni.
- Úgy tudom, azért volt itt, mert éppen egy teáskannát szolgáltatott be az Archívumnak. - Forgatja a szemét Babszem, mintha nehezére esne válaszolni. - Ugyan az eszköz képessége még nincs kategorizálva a veszélyességi skálán, de ha minden igaz, megbolondítja azt, aki iszik a belőle kitöltött folyadékból.
- Akkor elég durva cucc - mormolod.
- Csizmás csak annyit mondott, vigyelek oda hozzá, de arról nem volt szó, hogy órákig válaszolgassak a kérdéseidre. - Babszem a testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezi át, mintha ezzel is sürgetni akarna. Valóban eleget beszéltetek már, ideje valami használható információhoz jutni.
A kihallgató szoba egy nagyobb helyiség a Paszuly első emeletén. Első pillantásra akkora a terem, hogy még nagyobb összejöveteleket is lehetne rendezni benne. Esetleg kisebb bálokat.
A Kerge Nyúl a szoba közepén, a földön kuporog. Háttal van neked, valódi alakját nem rejti el a Függönnyel, ezért úgy néz ki, mint egy bundás, emberi alak, akinek hatalmas nyúlfej billeg jobbra balra a nyakán. Hamuszürke szőrrel borított fülei a szakadt, koszos tweed zakó hátára simulnak.
Ahogy közelebb lépsz hozzá, hallod, amint egy találós kérdést ismételget magában, miközben előre-hátra dülöngél:
- Mi a különbség a holló és az íróasztal között? Mi a különbség a holló...
- Te jó ég! - Dörgölöd meg a halántékod. - Ugye nem rejtvényekben fog beszélni?
A melletted álló Babszem homlokáról legördül egy izzadtságcsepp, laposan a zubbonya gallérjára hullik, ahol szinte azonnal beissza a szövet. A következő pillanatban a törpenövésű portás idegesen vihogni kezd.
- Attól tartok. Ezt csinálja kora reggel óta.
- Remek! - dünnyögöd, majd Babszemre sandítva arra gondolsz, az őrület ragályos is lehet. Jobb, ha igyekszel, és gyorsan elintézed ezt az ügyet.
Miután elköszönsz Babszemtől, óvatos léptekkel közelebb húzódsz a viseltes bundájú Nyúlhoz. Csak most veszed észre, hogy a fülein a szőr ragacsos csomókba állt össze.
Amint karnyújtásnyi távolságra érsz, orrodat megcsapja az erjesztett répalé és az őrület édeskés bűze. Szinte már nem is akarod, hogy megforduljon, de a kezed közben önálló életre kélt, és mire észbe kapsz, megkocogtatod a Nyúl vállát. A tweed zakó szövete olajos tapintású a rárakódott kosztól.
Hátrahőkölsz. A Kerge Nyúl olyan gyorsan fordul meg, hogy kis híján elveszíted az egyensúlyod. Vizenyős, ide-oda rebbenő halványpiros tekintete zavarba ejt. Úgy néz ki, mintha folyamatosan űzné valami. Azután rájössz, hogy az őrület az.
Sárga, rothadó fogai közt egy papírfecnit forgat, de amint meglát, hangos cuppanással kirántja a szájából, és feléd nyújtja. Mihelyst magadhoz térsz, undorodva ugyan, de elveszed tőle a nyúlnyálas papírgalacsint, és óvatosan kihajtogatod. Görcsösen ügyelsz, hogy csak két ujjal fogd meg a teljesen átnedvesedett üzenetet.
Értetlenül bámulod a kör alakú ábrát a peremén végigfutó betűkkel. A Nyúl közben alig hallhatóan szavalni kezd:
Tik-tak, tik-tak! Jár az óra
Előre hátra.
Számok helyett betűt róttak
A számlapjára.
Tak-tik, tak-tik! A kis H-ra
Délben van állva,
V-re meg három órára
A bolondját járja.
Kilencre a nagy újra H-n áll,
Hatra a kicsi C-re vált át.
Tak-tik, tik-tak! Tik-tak, tak-tik!
Neked csak egy szó adatik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése