Végigméred az ismeretlen szépséget, és elgondolkozol azon, amit röpke ismeretségetek alatt elárult magáról.
- Azt hiszem, tudom, ki maga.
- Csitt, csitt! - A nő lehelet finoman hozzáérinti a mutatóujját az ajkadhoz. Áfonya és jázmin illata kering a levegőben minden mozdulatára. - A nevem egyelőre legyen kimondatlan. Itt még a falnak is füle van.
Kezd végképp eleged lenni a játszadozásból, ezért a Nyúl felé fordulsz, aki még mindig vidáman lógázza a lábát, mancsát pedig a felöltője gallérjába dörgöli éppen.
- Mind a négyen itt vannak. - Gyorsan kijavítod magad. - Pontosan csak hárman, de a lényeg, hogy mindent megtettem. Most már áruld el, melyikük a tettes?
A Nyúl rémülten jártatja a tekintetét közted és a csodaszép negyedik gyanúsított között.
- Azt hittem, erre már rájött! - Kacag fel a nő ismét. Kezét óvatosan a szája elé emeli. - Természetesen egyikünk sem a tolvaj... vagyis hát mindhárman azok vagyunk, bizonyos értelemben, és van ugye egy hulla, mint gyanúsított negyediknek, de hát egyikünk sem lopta el Merlin pennáját.
- Nem? - kérdezed.
A nő sajnálkozva megcsóválja a fejét, és kisvártatva a Nyúl is csatlakozik hozzá. Egy pillanattal később a körülöttetek ténfergő Babszem is neki áll ingatni a fejét.
- Oké! - Csattansz fel hirtelen, és a nő felé fordulsz. - Maga ugyanúgy látta, mi történt. Követelem, hogy árulja el, ki volt a tettes, de most azonnal!
- Nálam ugyan követelőzéssel semmire sem megy! - A szépség végigsimít a válladon, amitől rögtön megenyhülsz egy kicsit. - De miért nem próbál meg egy Nyúl fejével gondolkodni? Mi lehetett az oka arra, hogy éppen mi négyünket tereljen össze ide? Mit akart velünk közölni?
- Maga már kezdetektől tudja, nem igaz? - dörmögöd bosszúsan, mire a nő jelentőség teljesen bólint.
Azután a szépség váratlanul elindul a szökőkút körül, és magyarázni kezd:
- Tudja, nekem éjszaka támadnak a legkiválóbb gondolataim. Kíváncsi, ma éjjel mi rémlett fel bennem az üggyel kapcsolatban? - Nem vár választ, szünet nélkül folytatja. - Hogyan lehetséges, hogy a tettes csak úgy kiszökött az Archívumból a zsákmánnyal együtt. Elvégre most is itt vagyunk az előcsarnokban, és a portásunk szinte soha nem hagyja el a posztját.
- Tisztelettel megjegyzem - vág közbe Babszem -, hogy éjszaka a váltás van ügyeletben.
- Kicsoda? - kérdezed.
- Morgó - feleli kelletlenül Babszem.
- Még szerencse, hogy nem Szundi - mormogod az orrod alatt.
- A lényeg a lényeg, hogy senkit nem láttak a kedves portások távozni, nem igaz? - kérdezi a nő, mire Babszem megingatja a fejét. - És ez az egyetlen lehetséges hely, ahol távozni tudna az illető?
Babszem hatalmasat nyel, mielőtt válaszolna. Látszik rajta, hogy teljesen izgatott, amiért a nő konkrétan hozzá intézi a kérdését.
- Ajtón keresztül igen, de az ablakok csak a harmadik emelettől felfele nyílnak, ami azért problémássá teszi, ha az ember ott akarna távozni.
- Szóval mondhatjuk, senki sem távozott az eset óta az épületből? - Tesz fel újra egy kérdést a nő, mire végre kapcsolsz.
- Egy pillanat! És maga? Azt állítja itt volt az esetkor, látta a valódi tettest. Mégis csak most nemrég érkezett.
A nő kacéran elmosolyodik.
- Bravó, detektív! - Kezének hanyag, ámde bájos intésével elhessegeti a vádat. - Nekem meg vannak a magam módszerei, hogy csak akkor lássanak, ha akarom. Viszont biztosíthatom, nem én tettem.
- Miért kéne elhiggyem, amit mond? - Ráncolod össze a homlokod.
- Mert a valódi tettes még mindig az Archívumban rejtőzik, és igazolni fog engem a tény, hogy Merlin pennája is nála van. - feleli a nő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése