Élménybeszámoló író-olvasó tali 2020.09.26.

Covid ide, covid oda, végül sor került az első ilyen eseményre. 😊 Köszönöm először is mindenkinek, aki eljött, ott volt, kérdezett, dedikáltatott, és velem ünnepelt. Szuper élmény volt! 😀

Bevallom őszintén, az egész úgy kezdődött, hogy el sem akartam indulni otthonról. Még mondtam is a feleségemnek, hogy mi lesz, ha ott fogunk ücsörögni egyedül, az olyan szomorú lenne, és arra képtelen lennék. Végül gyorsan megnyugtatott, hogy akkor maximum kettesben ünneplünk (megjegyzem június óta mást sem csinálunk 😅), meg különben is, ha covid ellenére valaki mégis készült az eseményre, akkor nagyon kellemetlen lenne lemondani az utolsó pillanatban. Természetesen igaza volt... mindig igaza van. Szóval összeszedtem magam, a depis hozzáállásom kivágtam a kukába, és a motyómmal (amit persze már összekészítettem, szóval ez amolyan "férfi hiszti" volt csak 😆) megindultunk a Grundra.

Az első meglepetés akkor ért, amikor kicsit késve már azt tapasztaltam, hogy várnak rám 😁 Első körben elfoglaltuk a kinti rész emeletét, ahol csak mi voltunk, így mindenki könnyen meg tudott találni, aki később érkezett. Mondjuk eltéveszthetetlen volt a társaságunk, miután vagy ezer gyerekzsúr közül talán mi voltunk az egyetlen felnőtt asztaltársaság a helyen. 😅 Ezen mondjuk ledöbbentem kicsit, de jó volt látni, hogy az emberek nem engedik magukat félelemben tartani, és nem ülnek otthon. Természetesen a kellő és tisztes távolságot mindenki betartotta, még ha az asztaltársaságok tagjairól időközben le is került a maszk. Az asztalunknál meg közben jöttek és mentek az emberek, még egy könyv is sikeresen gazdára lelt. Remélem, szeretni fogja az olvasója nagyon. 😊

Ahogy telt-múlt az idő, elég hűvös lett, így a társaságunk bevonult egy kis terembe, ahol aztán oldódott a hangulat az elfogyasztott üdítők és sörök hatására. Végül rólunk is lekerült a maszk, és egy páran összeálltunk egy csoportképre. (Megjegyzem, nagyon nem vagyok híve a fotózkodásnak, mert kábé megnyerhetném a betorzult fejek nagydíját, de ezek a képek meglepően jól sikerültek még rólam is 😄 Az a vigyorgó, jóllakott óvodás fej, mondjuk, édes Istenem! Na, mindegy! 😂) 

Már nem tudom, konkrétan kinek jutott eszébe, hogy olvassak fel Az Elfeledettek Városából, de végül a lámpalázamat leküzdve ezt a feladatot is abszolváltam. Próbáltam olyan szemelvényeket választani, amik nem spoilerezték le a történetet, mert ketten a társaságból még nem olvasták végig a regényt.

Arra gondoltam, hogy most ti is, akik nem tudtatok ott lenni a találkozón, részesei lehessetek egy kicsit a hétvégi eseményeknek, a felolvasott részleteket megosztom veletek. 😊 Az egyik ez volt:

"Mint említettem, a Kör első lakója Cuki volt, de nemsokára érkezett társasága is. Molly Ficent, miután Csipkerózsikára szórt átka mellékhatásaként elaltatta Manhattan Houston Streettől délre eső felét, azonnal egyirányú jegyet váltott magának a Körbe. Óz, Madárijesztő és Merlin csak hatalmas áldozat árán volt képes felébreszteni a Valók többségét, és akiket nem sikerült, azok az ellenbűbáj bevetésekor egyszerűen felszívódtak. A Valók azóta emlegetik a káoszt, amit Merlin kénytelen volt egy terrortámadásként álcázni. A borzalmas esemény eléggé meggyötörte az Elfeledettek társadalmát. Ózt és Madárijesztőt ekkor látták utoljára. A többség úgy hiszi, a Valókkal együtt ők is felemésztődtek a bűbáj hatástalanítása során. Mivel azóta jó pár év eltelt, nekem sincs okom más feltételezésre.

Molly Ficent után jött Jane Frost, aki egy szerelmi csalódás miatt akarta megfagyasztani a New York-iak szívét ’97-ben. Ténykedésének hála nyolc hónapig tartott a tél a Nagy Almában, és miközben alig harminc mérföldre, Long Islanden már rügyeket bontottak a fák, addig a Rockefeller Plaza előtt vidáman korcsolyáztak a gyerekek. Hála mindeneknek, Jane nem okozott akkora katasztrófát, mint Molly, igaz, az átlagosnál sokkal több hajléktalan fagyott meg azon a télen.

Amanda Green a többiekhez képest nevetséges incidens miatt került a Körbe. Totál bekattant, miután visszatért felhő mivoltából, és rájött, mit tettek az ő kedvenc majomseregével. Végül azzal vívta ki helyét a Körben, hogy a bronxi állatkert egzotikus madarairól leszaggatott szárnyakat cerkófmajmokra bájolta, nem kis riadalmat okozva ezzel többtucatnyi Való-családnak. Kész vicc volt az egész! A kihallgatásán kiszámíthatatlannak és veszélyes szociopatának ítélték – nem is fogalmazhatták volna meg jobban! Amanda azóta sem teljesen százas.

A legdurvább sztorival rendelkező bentlakó csak ezután jött. Ursula McCoy ugyanis – egy balul sikerült X-Faktoros debütálást követően – őrült dühében úgy gondolta, elveszi Goldie hangját. Tudniillik, a lány egészen a döntőig menetelt, miközben Ursula még a válogatón sem jutott tovább: Simon Cowell már a My Heart Will Go On első két szótagjánál hét pofával röhögte ki. Feltehetőleg akkor borult el az agya. 

Ursula egy tengericsiga-házba zárta Goldie hangját – aki végül ezért esett ki a sztárgyártó vetélkedőből, és csúszott egyre mélyebbre a lejtőn. Azonban ez nem volt elég neki, hiszen rájött, hogy a kis hableány hangja is tökéletesíthető, ha hozzá lop még egy pár… ezret. Miközben próbáltam levadászni a kormányzat elől rejtőzködő Ursulát, pár nap alatt a Hudson folyótól keletre élő összes Való megnémult. Baromi nagy lett a csönd New York déli részén, és nekem elhihetitek, hogy majd’ összeszartam magam, annyira hátborzongató volt az egész szitu! Végül csak elkaptam a ribancot, amikor jelentkezni próbált az X-Faktor következő szériájába. Amint a markomba került, azonnal összetörtem a bűbáj központi tárgyát, a pulzáló csigaházat, melyet a nyakában hordott, mint valami amulettet.

Azóta Ursula összeragasztgatta a meszes váz maradványait, és úgy dédelgeti, akár egy emléket élete legszebb napjairól. Újra ott lóg egy hínárból sodort madzagon a tokája alatt, és amikor megszólal, föl-le ugrál a hájas hurkákon. Elképesztően undorító látvány!

Végül szót kell ejtenem a Gonosz Királynőről is, aki a Kör legfiatalabb, ámde annál prominensebb lakója. Queenie Johnes soha nem volt igazán gonosz. Persze hiúsága ocsmány tettekre kényszerítette, de valljuk be őszintén, azért Hófehérke sem volt éppen olyan ártatlan, mint a Valók kiszínezett meséiben. Nem sok csitri veti be ifjonti bájait azért, hogy bármit elérjen apucinál, ugye? Szóval, ha engem kérdeznek, szerintem jogos volt Queenie ámokfutása, a büntetés meg kicsit erős, hiszen pusztán gyilkossági szándék miatt került a Körbe, ténylegesen nem ölt. Valójában nem ártott senkinek sem.

Queenie egyetlen hibája, hogy hirtelen haragú, és olyankor elveszíti a fejét. Amúgy igazi nagyvilági nő, aki különösen érzékeny a külsejére. Körmei mindig frissen manikűrözöttek, hollófekete haján reggel és este százszor húzza végig a hajkefét, hogy selymesen lágy esést biztosítson gondosan elrendezett fürtjeinek. Hogy megőrizze bőrének fiatalságát, vagy huszonötféle kenceficét használ – és a rossznyelvek ellenére nem szűzlányok vérében fürdik, mint egy huszadrangú Drakula grófnő. Mindig a legújabb párizsi parfüm illatfelhője lengi körbe, a sminkje a nap minden egyes percében kifogástalan. Aki tisztában van a rigolyáival, könnyen boldogul vele, de aki véletlenül megjegyzést tesz a külsejére, annak annyi."

(Részlet: Az Elfeledettek Városa I. - Hanyatlás, 6. A boszorkánykör felbomlik 91. o.)

A másik részlet pedig ez volt:

"Alig bírok utat törni magamnak előre, de mikor átjutok az első soron, azt kívánom, bárcsak ne kellene hősködnöm már megint. A lángok forró ujjakkal kapkodnak felém, közben mintha elhessegetnének minden oxigént a levegőből. Köhögnöm kell.

Egy pillanatra megállok, előkotrom zsebemből a mágikus napszemüveget.

– Ne merészelj cserben hagyni! – suttogom Merlin utolsó ajándékának, mielőtt felveszem.

A kép egy csapásra megváltozik, a színezett lencsék felfedik a mágikus tűz valódi alakját. Amikor ujjakhoz hasonlítottam gondolatban a csapkodó lángokat, még nem is tudtam, mennyire közel állok a valósághoz.

Borzasztó a látvány. Mocsári lidércek ezrei tombolnak előttem, összekapaszkodva, egymás hegyén-hátán tülekednek egyre feljebb az épület oldalán, és apró, hegyes fogaikkal falnak, amit érnek. Néha egymásba marnak, olyankor összeesik a lánc. A lángok alább hagynak, de épp csak addig, hogy a következő pillanatban fáradhatatlanul, megint építhessék a lidérctornyot az ég felé.

– Remek! Hát ezért akar belétek veszni a tömeg... Mindig is utáltam a lidérceket!

Van azonban jó hír is: a mocsári lidércek csak a nedves talajon tudnak meglenni.

– Farkas! – Megfordulok, hogy megosszam az infót, azonban sehol nem látom Dicket.

Egy pillanatra elakad a szavam, mert a tömeg időközben vészesen közel ér a lobogó tűzhöz. Már épp eszembe jut, hogy inkább kint maradok, és megfordítok néhányat, amikor egy Való nő az első sorban határozott léptekkel megindul előre. Amint eléri az épület oldalát, a lidércoszlop apró ujjakkal utána kap.

Ezután gyorsan véget ér az egész. Apró fogak milliói darálják le a húst a Való csontjairól. A legborzasztóbb, hogy a nő tekintete végig bágyadt nyugalmat sugároz.

A látvány ráébreszt, hogy idekint nem sokat tehetek, de a bent rekedt Elfeledetteket még kihozhatom – ha ugyan maradt még valaki odabent, aki túlélte a támadást.

Nem vesztegethetek további értékes másodperceket azzal, hogy Farkast keresem a tömegben, ezért csak vaktában ordítok az ismeretlen arcok sokaságába.

– Dick, szükség van Gertie erejére! – Üvegtáblák robbanása csattan fölöttem. – Ezek lidércek. Fagyasszátok meg alattuk a nedvességet, akkor megdöglenek!

Csak remélni merem, hogy Farkas hallotta."

(Részlet: Az Elfeledettek Városa I. - Hanyatlás, 9. Odaégett Mézeskalács 165. o.)

A felolvasás során ismét rájöttem, hogy nem túl magabiztos a hangom, ha írott szöveget kell szóban interpretálni... pláne, ha a sajátomról van szó! 😁 Azért annak örültem, hogy az első részletnél egy-két poén megtette a hatását, amikor azok, akik még nem olvasták, kicsit... alig hallhatóan... de felkuncogtak 😅

Az esemény végeztével, hogy lezárjuk az estét, azért jutott időm koccintani egyet azokkal, akik végig kitartottak a szeptemberi hűvös idő ellenére. Stílusosan egy New York sörrel zártam az estét, amit nem hamar fogok elfelejteni 😊

Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki eljött! Csodás volt találkozni veletek, remélem, legközelebb még többen leszünk! 😉 Addig is legyetek jók és egészségesek! 💙😊