Minden év elején jól esik számot vetni az elmúlt esztendő történéseiről, az elért célokról és azokról a tervekről, amik még megvalósításra várnak. Idén kicsit megkésve ugyan, de lássuk, mik történtek velem 2019-ben, és mik várnak rám 2020-ban!
Számomra 2019. sok szempontból a siker éve volt, szóval panaszra nincsen okom. A sikerek mellett azonban van egy mentális listám azokról a dolgokról is, amik nem egészen a terveim szerint alakultak. Mások talán kudarcként élték volna meg ezeket, én viszont jobb szeretek amolyan tanulópénzként tekinteni rájuk. Ezekből a tanulópénzekből akadt a munkában, a magánéletben és az írás terén is. Voltak köztük olyanok, amik elég komolyan érintettek, mások kevésbé, de a lényeg, hogy mindegyikből tanultam valamit. Végül nem adtam fel, és győztem ott is, ahol előtte elbuktam. Persze apró győzelmek voltak ezek, de mégis... úgy tűnik - innen 2020-ból visszatekintve -, hogy eredményes volt a stratégiám.
Néhány dolog, amit 2019. hatására már tudatosan kezelek:
1. Nem feladatom megoldani mások problémáit!
Munkámból kifolyólag, ahol az időm nagy részét a problémák megoldása teszi ki, szakmai ártalommá vált számomra, hogy egy nagy adag segítő szándékkal felpakolva kényszert érezzek beleavatkozni mások dolgaiba. Frusztrál, ha szenvedni látok magam körül embereket, noha tudom, mi lenne a legjobb megoldás számukra az adott helyzetben. Vagyis azt hiszem, hogy tudom.
Most már tisztában vagyok azzal, hogy egyrészt az embereknek szükségük van arra, hogy a saját nehézségeikkel saját maguk küzdjenek meg, a másik pedig, hogy az én megoldásom nem mindig a legjobb megoldás az ő számukra. Letettem hát a terhet, hogy megoldjam mások gondjait, és ezt az utat szeretném 2020-ban is folytatni.
2. Nem futok olyan szekér után, ami nem vesz fel!
Akármennyire is naivan azt gondoltam lehetséges, végül el kellett fogadjam, hogy nem felelhetek meg mindenkinek. Rá kellett jönnöm, hogy elég csupán azon kevesek elfogadása és szeretete, akik valóban közel állnak hozzám. Ők azok, akik igazán jelentenek valamit, és ha rajtuk kívül esetleg más is érdemesnek tart a figyelmére, akkor azt meg kell becsülnöm.
Régen nem érdekelt annyira a megbecsülés, vagy bizonyos emberek figyelme, csak tettem a dolgom a munkámban, a magánéletemben és az írás terén is. 2019-ben azonban meginogtam, és egy-két helyzetben majdnem letértem erről az útról. Egyszerre úgy gondoltam, protekció vagy "bepucsítás" nélkül az ember már semmit nem érhet el, és ez azzal járt, hogy egy kicsit elvesztettem a hitemet önmagamban, meg úgy egyáltalán abban, amit csinálok.
Hála az égnek voltak olyanok, akik visszatereltek a helyes útra, és 2020-ban továbbra is felhúzódó szemöldökkel, magam előtt összefont karral ámulok azokon, akik kiskutya módjára csaholnak körbe valakit a figyelemért. Köszi, én is jártam ott, de nem kérek belőle! 😊
3. Engedd el, és bízz magadban!
Talán ezt az utolsó pontot volt a legnehezebb magamra erőltetni, de a kezdeti nehéz időszak után úgy érzem, jó irányba mozdultam el 2019-ben, és a továbbiakban már menni fog. Ez a pont ugyanis leginkább az írásra vonatkozik. Mert míg a munkában és a magánélet terén kevés a nálam határozottabb ember, ugyanez nem mondható el az írás esetében.
Imádok írni, és meg is szeretném mutatni a nagyvilágnak a történeteimet, ugyanakkor mindig kibújik belőlem a nyuszi, amikor szabadjára engedek egy novellát vagy - az utóbbi időben - egy regényt. Ez 2019. első felében odáig fajult, hogy a korábbi nyuszika hatalmas vérnyúllá dagadt, és igazi kis rohadékká vált 😅
Végül el kellett döntenem, hogy a komoly mentális defektemet továbbra is cipelni kívánom-e magammal, vagy a felesleges görcsölés helyett a kóros bizonytalanságot egészséges magabiztosságra cserélem. Az utóbbit választottam, de időről időre néha persze még elfog a kétség. Talán majd elmúlik ez is 2020-ban.
És akkor jöjjön egy gyors lista 2019-ről:
1. Második házassági évforduló, töretlenül tomboló szerelem.
2. Két Európán kívüli utazás, az egyik New Yorkba, a megjelenő regényem helyszínére 😊
3. Egy befejezett és még rengeteg megkezdett regény. (Oké, szám szerint három megkezdett regény, de az nálam soknak számít.)
4. Több mint húsz novella, ebből többel pályáztam is. Eggyel se nyertem semmit 😅 Írni viszont imádtam mindet, és ez a fő. Többet szerettek is a pályázatokon kívül máshol, ami szintén jó dolog.
5. Még több ötlet. (Remélem, egyik se avul el, mire kidolgozom.)
6. Egy nagy lelkesedéssel elindított írós blog.
7. Egy elsikkadt, leállított és újra gondolt írós blog.
8. És persze hosszantartó házalás a kéziratommal.
Szóval volt itt hideg és meleg is. De mi lesz ezek után 2020-ban? Nos, a sok hónapnyi kulcsolás beérett, és az van, hogy megjelenik az első regényem a Főnix Könyvműhely kiadó gondozásában. (Asszem, ezt a hírt jól lelőttem a gyorslista második pontjában, de sebaj! 😅) A történet egy trilógia első része lesz, és kíváncsian várom, hogyan fogadja majd az olvasóközönség.
Terveim pedig kismillió van az idei évre, de a legfontosabb talán az, hogy elérkeztem a megvalósítási fázisba. Szóval vigyázz 2020! Megérkeztem 😊
Néhány dolog, amit 2019. hatására már tudatosan kezelek:
1. Nem feladatom megoldani mások problémáit!
Munkámból kifolyólag, ahol az időm nagy részét a problémák megoldása teszi ki, szakmai ártalommá vált számomra, hogy egy nagy adag segítő szándékkal felpakolva kényszert érezzek beleavatkozni mások dolgaiba. Frusztrál, ha szenvedni látok magam körül embereket, noha tudom, mi lenne a legjobb megoldás számukra az adott helyzetben. Vagyis azt hiszem, hogy tudom.
Most már tisztában vagyok azzal, hogy egyrészt az embereknek szükségük van arra, hogy a saját nehézségeikkel saját maguk küzdjenek meg, a másik pedig, hogy az én megoldásom nem mindig a legjobb megoldás az ő számukra. Letettem hát a terhet, hogy megoldjam mások gondjait, és ezt az utat szeretném 2020-ban is folytatni.
2. Nem futok olyan szekér után, ami nem vesz fel!
Akármennyire is naivan azt gondoltam lehetséges, végül el kellett fogadjam, hogy nem felelhetek meg mindenkinek. Rá kellett jönnöm, hogy elég csupán azon kevesek elfogadása és szeretete, akik valóban közel állnak hozzám. Ők azok, akik igazán jelentenek valamit, és ha rajtuk kívül esetleg más is érdemesnek tart a figyelmére, akkor azt meg kell becsülnöm.
Régen nem érdekelt annyira a megbecsülés, vagy bizonyos emberek figyelme, csak tettem a dolgom a munkámban, a magánéletemben és az írás terén is. 2019-ben azonban meginogtam, és egy-két helyzetben majdnem letértem erről az útról. Egyszerre úgy gondoltam, protekció vagy "bepucsítás" nélkül az ember már semmit nem érhet el, és ez azzal járt, hogy egy kicsit elvesztettem a hitemet önmagamban, meg úgy egyáltalán abban, amit csinálok.
Hála az égnek voltak olyanok, akik visszatereltek a helyes útra, és 2020-ban továbbra is felhúzódó szemöldökkel, magam előtt összefont karral ámulok azokon, akik kiskutya módjára csaholnak körbe valakit a figyelemért. Köszi, én is jártam ott, de nem kérek belőle! 😊
3. Engedd el, és bízz magadban!
Talán ezt az utolsó pontot volt a legnehezebb magamra erőltetni, de a kezdeti nehéz időszak után úgy érzem, jó irányba mozdultam el 2019-ben, és a továbbiakban már menni fog. Ez a pont ugyanis leginkább az írásra vonatkozik. Mert míg a munkában és a magánélet terén kevés a nálam határozottabb ember, ugyanez nem mondható el az írás esetében.
Imádok írni, és meg is szeretném mutatni a nagyvilágnak a történeteimet, ugyanakkor mindig kibújik belőlem a nyuszi, amikor szabadjára engedek egy novellát vagy - az utóbbi időben - egy regényt. Ez 2019. első felében odáig fajult, hogy a korábbi nyuszika hatalmas vérnyúllá dagadt, és igazi kis rohadékká vált 😅
Végül el kellett döntenem, hogy a komoly mentális defektemet továbbra is cipelni kívánom-e magammal, vagy a felesleges görcsölés helyett a kóros bizonytalanságot egészséges magabiztosságra cserélem. Az utóbbit választottam, de időről időre néha persze még elfog a kétség. Talán majd elmúlik ez is 2020-ban.
És akkor jöjjön egy gyors lista 2019-ről:
1. Második házassági évforduló, töretlenül tomboló szerelem.
2. Két Európán kívüli utazás, az egyik New Yorkba, a megjelenő regényem helyszínére 😊
3. Egy befejezett és még rengeteg megkezdett regény. (Oké, szám szerint három megkezdett regény, de az nálam soknak számít.)
4. Több mint húsz novella, ebből többel pályáztam is. Eggyel se nyertem semmit 😅 Írni viszont imádtam mindet, és ez a fő. Többet szerettek is a pályázatokon kívül máshol, ami szintén jó dolog.
5. Még több ötlet. (Remélem, egyik se avul el, mire kidolgozom.)
6. Egy nagy lelkesedéssel elindított írós blog.
7. Egy elsikkadt, leállított és újra gondolt írós blog.
8. És persze hosszantartó házalás a kéziratommal.
Szóval volt itt hideg és meleg is. De mi lesz ezek után 2020-ban? Nos, a sok hónapnyi kulcsolás beérett, és az van, hogy megjelenik az első regényem a Főnix Könyvműhely kiadó gondozásában. (Asszem, ezt a hírt jól lelőttem a gyorslista második pontjában, de sebaj! 😅) A történet egy trilógia első része lesz, és kíváncsian várom, hogyan fogadja majd az olvasóközönség.
Terveim pedig kismillió van az idei évre, de a legfontosabb talán az, hogy elérkeztem a megvalósítási fázisba. Szóval vigyázz 2020! Megérkeztem 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése