4. gyanúsított, 2. nyom

Végigméred az ismeretlen szépséget, és elgondolkozol azon, amit röpke ismeretségetek alatt elárult magáról.

- Azt hiszem, tudom, ki maga.

- Csitt, csitt! - A nő lehelet finoman hozzáérinti a mutatóujját az ajkadhoz. Áfonya és jázmin illata kering a levegőben minden mozdulatára. - A nevem egyelőre legyen kimondatlan. Itt még a falnak is füle van.

Kezd végképp eleged lenni a játszadozásból, ezért a Nyúl felé fordulsz, aki még mindig vidáman lógázza a lábát, mancsát pedig a felöltője gallérjába dörgöli éppen.

- Mind a négyen itt vannak. - Gyorsan kijavítod magad. - Pontosan csak hárman, de a lényeg, hogy mindent megtettem. Most már áruld el, melyikük a tettes?

A Nyúl rémülten jártatja a tekintetét közted és a csodaszép negyedik gyanúsított között.

- Azt hittem, erre már rájött! - Kacag fel a nő ismét. Kezét óvatosan a szája elé emeli. - Természetesen egyikünk sem a tolvaj... vagyis hát mindhárman azok vagyunk, bizonyos értelemben, és van ugye egy hulla, mint gyanúsított negyediknek, de hát egyikünk sem lopta el Merlin pennáját.

- Nem? - kérdezed.

A nő sajnálkozva megcsóválja a fejét, és kisvártatva a Nyúl is csatlakozik hozzá. Egy pillanattal később a körülöttetek ténfergő Babszem is neki áll ingatni a fejét.

- Oké! - Csattansz fel hirtelen, és a nő felé fordulsz. - Maga ugyanúgy látta, mi történt. Követelem, hogy árulja el, ki volt a tettes, de most azonnal!

- Nálam ugyan követelőzéssel semmire sem megy! - A szépség végigsimít a válladon, amitől rögtön megenyhülsz egy kicsit. - De miért nem próbál meg egy Nyúl fejével gondolkodni? Mi lehetett az oka arra, hogy éppen mi négyünket tereljen össze ide? Mit akart velünk közölni?

- Maga már kezdetektől tudja, nem igaz? - dörmögöd bosszúsan, mire a nő jelentőség teljesen bólint.

Azután a szépség váratlanul elindul a szökőkút körül, és magyarázni kezd:

- Tudja, nekem éjszaka támadnak a legkiválóbb gondolataim. Kíváncsi, ma éjjel mi rémlett fel bennem az üggyel kapcsolatban? - Nem vár választ, szünet nélkül folytatja. - Hogyan lehetséges, hogy a tettes csak úgy kiszökött az Archívumból a zsákmánnyal együtt. Elvégre most is itt vagyunk az előcsarnokban, és a portásunk szinte soha nem hagyja el a posztját.

- Tisztelettel megjegyzem - vág közbe Babszem -, hogy éjszaka a váltás van ügyeletben.

- Kicsoda? - kérdezed.

- Morgó - feleli kelletlenül Babszem.

- Még szerencse, hogy nem Szundi - mormogod az orrod alatt.

- A lényeg a lényeg, hogy senkit nem láttak a kedves portások távozni, nem igaz? - kérdezi a nő, mire Babszem megingatja a fejét. - És ez az egyetlen lehetséges hely, ahol távozni tudna az illető?

Babszem hatalmasat nyel, mielőtt válaszolna. Látszik rajta, hogy teljesen izgatott, amiért a nő konkrétan hozzá intézi a kérdését.

- Ajtón keresztül igen, de az ablakok csak a harmadik emelettől felfele nyílnak, ami azért problémássá teszi, ha az ember ott akarna távozni.

- Szóval mondhatjuk, senki sem távozott az eset óta az épületből? - Tesz fel újra egy kérdést a nő, mire végre kapcsolsz.

- Egy pillanat! És maga? Azt állítja itt volt az esetkor, látta a valódi tettest. Mégis csak most nemrég érkezett.

A nő kacéran elmosolyodik.

- Bravó, detektív! - Kezének hanyag, ámde bájos intésével elhessegeti a vádat. - Nekem meg vannak a magam módszerei, hogy csak akkor lássanak, ha akarom. Viszont biztosíthatom, nem én tettem.

- Miért kéne elhiggyem, amit mond? - Ráncolod össze a homlokod.

- Mert a valódi tettes még mindig az Archívumban rejtőzik, és igazolni fog engem a tény, hogy Merlin pennája is nála van. - feleli a nő.

3. gyanúsított, 2. nyom

Csóválod a fejed.

- Ha ez tényleg azt jelenti, amire gondolok... - Nem fejezed be a mondatot, csak Mr. Kergére pillantasz a fényképről.

A Nyúl idegesen bólint, majd a fényképezőt hanyagul maga mögé hajítja. A gép darabokra törik a keményre döngölt földön.

- Babszem örülni fog. - Mr. Kerge vállat von. - Most komolyan hordjak ide egy halom csontot?

A Nyúl kuncogni kezd, és megrázza a fejét. Sárga lapátfogai betegesen fénylenek a gyér világításnak hála.

- Azért segíthetnél még egy kicsit - dörmögöd, miközben újra a fényképen magasodó obeliszkre meredsz.

- Hiába! - motyog a Nyúl. - Bár ellenségnek született, termékenyen szolgálta hazáját, és nézd, mégis mivé lett! Mindannyian erre a sorsra jutnak. Valóként ez elkerülhetetlen. Kukacfaladékok.

Meglepően tisztán beszél. Egy pillanatra összezavarodsz.

- Esküszöm, amióta Csizmás felbérelt erre a munkára, nem örültem ennyire értelmes szónak!

Épphogy kiélveznéd a döbbenetet, amikor Mr. Kerge váratlanul fennhangon kántálni kezd:

- A bérmunkás, bár bére kétszeres, visszapofázik, koldul, sztrájkra les, keze közül pénz és idő kihull - nemzeti bűn, hogy becslést nem tanul: jó részeg banda csak az kell neki, mit nappal keres, éjjel elveri, alig pislákol agya, a setét, vénségig issza el az életét nincs okos célja, nincs mértéke sem, mert modortalan, aki pénztelen, s mert ellene a jó viselkedés, ha megszólal, az vagy sok, vagy kevés, gondolkozni is lusta, oly hülye, szesztől kezes, de durva nélküle.*

- Aham. - Kerekedik el a szemed. - Te már csak tudod, ki a hülye, nem igaz?

Mr. Kerge nem méltat válaszra, de a bal szemhéja kicsit megrándul.

- Többet, gondolom, most ne akarjak tőled.

A Nyúl csak néz, mintha megbabonáztad volna. Egy szót sem szól.

Kisvártatva előhúzza a heringet a zakója belsejéből, és a farok résznél elkezdi összepréselni, mint egy tubust. Óvatosan, lassan halad felfele, amíg ki nem bukkan egy répa a döglött hal száján.

A következő pillanatban Mr. Kerge vígan rágcsálni kezdi a zsenge zöldséget.

*Gergely Ágnes fordítása

2. gyanúsított, 3. nyom

Kezd összeállni a kép a fejedben. Mintha enigmák és szórejtvények labirintusában bolyonganál, és egyszerre ráállsz a helyes útra. Nem tudhatod biztosan, csupán érzed, jó irányba haladsz.

Azután eszedbe jut, hogy a Kerge Nyúl egyszer már tévútra vezetett. Lakat alá zártál valakit, akinek lehet, hogy semmi köze sem volt a rabláshoz. Ez a gondolat ismét feldühít.

Gyorsan zsebre vágod a mobilod, összesöprögeted a fotókat egy kupacba, hogy a zsebedbe gyűrhesd őket, majd megragadod a lámpást és a kijárat felé indulsz. Mielőtt elérnéd az ajtót, kuncogást hallasz bal kéz felől a sötétből.

Villámgyorsan kinyúlsz, és megragadod Mr. Kerge hosszú, csapzott bundás fülét.

- Nyakon akartalak csípni, de így sem rossz - szűröd a fogaid között, miközben berángatod a vergődő Nyulat a lámpás fénykörébe. - Mi ez az egész? Azt hittem, a tolvaj után küldesz, erre most itt vannak ezek az újabb zavaros rejtvények. Ajánlom, hogy tisztán válaszolj. Most akkor elkaptam azt, aki ellopta a pennát?

A Nyúl megrázza a fejét. Majd óvatosan bólogatni kezd.

- Megőrjítesz! - Falhoz taszítod Mr. Kergét, aki riadt szemmel rád mered. A lába önkéntelen dobolásba kezd a padlón, rózsaszín nyelve kicsit kilóg a szájából. - Most akkor melyik?

A Nyúl remegve széttárja a karját, és vállat von.

- Tényleg nem tudja - feleli helyette Babszem, aki időközben benyitott a terembe, és most az ajtó fénylő négyszögében ácsorog. Észre sem vetted, amíg meg nem szólalt. - Máshogy jár az agya.

- Az, hogy jár, abban biztos vagyok. De nem inkább elment? Tudod, az esze.

Babszem kuncog.

- Csak máshogy gondolkozik. Olyan, mintha folyamatosan asszociálna.

- Hogy mit csinál? - kérdezed.

A törpenövésű portás felsóhajt.

- Különböző dolgokat köt össze, amik valahogy hasonlítanak egymásra. - Babszem lesüti a szemét, és lábfejével sikálni kezdi a padlót, miközben még hozzáteszi: - Legalábbis szerinte.

- Aham. - Inkább annyiban hagyod a dolgot. - De mégis hogyan fogok tőle értelmes választ kicsikarni?

Babszem vállat von.

- Próbáld meg a megfelelő kérdéseket feltenni.

- Remek! - horkantasz. - Köszi a semmit.

Mr. Kerge folyamatosan ide-oda rebbenő, riadt tekintetébe bámulsz.

- Oké! Próbáljuk meg. Akit bezártunk, neki valahogy köze van a lopáshoz?

Nyúl kicsit összébb húzza magát, lopva Babszemre pillant, majd határozottan bólint egyet.

- Működik! - Vigyorogsz. - Rendben. Ennek a lánynak is köze van hozzá?

Kiemelsz a zsebedből egy fotót, és meglengeted a Nyúl előtt. Ő megrázza a fejét.

A fotón szereplő vörös Valóra pillantasz.

- Nem konkrétan ennek a nőnek. - Sóhajtasz. - Hanem akiről az utolsó rejtvények szóltak.

Kerge határozottan bólint.

- Haladunk. - Fújtatsz. Olyan, mintha maratonit futnál, pedig csak egy őrültet próbálsz értelmesen kihallgatni. - Lesznek még?

Nyúl ismét bólint.

- Hányan lesznek összesen?

Mr. Kerge óvatosan felemeli a mancsát, és szétterpeszti rajta az ujjait.

- Szóval négyen? - kérdezed. - De nem csak azért, mert nincs több ujjad egy mancsodon, ugye?

Nyúl bólint, azután megrázza a fejét.

- Oké. - Elhátrálsz Mr. Kergétől. Látod, hogy elernyed a teste, lassan feloldódik a görcsös izgatottságból. - Akarsz még valamit mondani?

Kár volt megkérdezned, mert szinte rögtön hadarni kezd:

- Sinatrafranciavárosdrewnemigenolaszulannareagan... - Ennél a pontnál a szájára csapja a mancsát, de hallod, hogy tovább motyog az ujjai alatt. Vársz, de nem hagyja abba.

Egy ponton úgy döntesz, ott hagyod, elvégre úgyis eleget tudsz a következő gyanúsítottról, és ha igaz, amit a Nyúlból sikerült kiszedned, a lány után még kettő másikat is be kell varrnod. Nem akarod vesztegetni az idődet.

1. gyanúsított - 1. nyom

Szemöldököd akaratlanul is összefut a homlokodon, miközben a Paszuly előcsarnokában Csizmás ecseteli a rablás részleteit.

Gyorsan tájékoztat, hogy az összes mágikus eszköz hiánytalanul meg van, csak Merlin pennája tűnt el. A tettes tehát pontosan tudta, miért jött, és hogy hol találja a varázserejű tollszárat az Archívumban tárolt több száz tárgy között.

- Rafinált egy fickónak kell lennie...

- Vagy nőnek - szúrod közbe gyorsan, de a megjegyzésedre csak egy rosszalló pillantás a jutalmad.

- …és közénk való - fejezi be Csizmás a megszakított mondatot.

- Szóval egy Elfeledettel van dolgunk?

Csizmás bólint.

- Az Archívumba csak a mieink tudnak belépni.

- És csak Merlin pennája tűnt el, minden más érintetlen maradt.

Csizmás ismét biccent.

- De ugye nem... az a pennája? - kérdezed riadtan.

- Természetesen nem. - Csizmás felvonja a szemöldökét. - Micsoda gondolat!

- Csak nem tudtam, hogy...

- Itt az Archívumban mi tárgyakat őrzünk - vág a szavadba Csizmás -, nem pedig ereklyéket. Olyan varázseszközök vannak itt elzárva, amik ha rossz kezekbe kerülnének, kábé vége lenne a világnak.

- Fincsi - dünnyögöd.

Csizmás előkotor a zsebéből egy gyűrött Chesterfieldes dobozt, kipöccint belőle egy staubot, és rágyújt.

- Van egy jó hírem, ami egyben rossz is. - A szájából bodrozódó, kékes füstpamacsok szállnak a mennyezet felé, miközben beszél. - Van egy szemtanúnk.

- Ez jó hír. Mi a rossz?

Csizmás szája sarka sanda vigyorra húzódik.

- Nem figyelsz, drága barátom! Bárcsak ne lenne dolgom a vízköpőkkel odaát a Szent Patrikban. Lehet, hogy talán mégis nekem kellene levezényelnem ezt a nyomozást?

Csizmás szeme összeszűkül, úgy méreget. Állod a tekintetét.

- Miért lenne az rossz hír, hogy van egy szemtanúnk? - kérdezed, amikor már túlságosan kínossá válik a csend.

Csizmás egy percig még mustrálgat, de azután felenged, és megvonja a vállát.

- Majd meglátod.

Azzal sarkon fordul, és kimért léptekkel a Paszuly impozáns, kétszárnyú bejárati ajtaja felé indul.

- Miért rossz hír, hogy van egy szemtanú? - Ismétled meg a kérdést.

Csizmás megtorpan a Paszuly ajtajában, kezét egy hosszú pillanatig a kilincsen nyugtatja. Nem fordul meg, a válla fölött veti oda a választ, mielőtt kilépne az utcára.

- Mert a Nyúl az.

- De melyik Nyúl? - kiáltod utána, de Csizmás mögött bevágódik a súlyos bejárati ajtó, mielőtt felelhetne. - Aki folyton késik, vagy a másik? A bolond?

Halk kuncogást hallasz a hátad mögül. Amikor megfordulsz, látod, hogy a Paszuly alacsonynövésű portása az, Babszem.

- Attól tartok, a másik lesz az. - Gyerekesen a szája elé emeli a kezét, mint aki rossz fát tett a tűzre. - A Kerge.

- Most szórakozol? - Sóhajtasz. Már kezded bánni, hogy felajánlottad a segítséged Csizmásnak. - Egyáltalán mit keresett a Kerge Nyúl az Archívumban?

- Ezt talán kérdezd meg tőle. - Babszem idegesítően vigyorog.

- Ugye viccelsz? - Fonod karba a kezed magad előtt.

Tudod jól, így is nehéz lesz bármilyen használható információt kiszedni a Bolond Kalapossal partizó Kerge Nyúlból, nem fogod hát olyan értelmetlen kérdésekre pazarolni az időt vele, amiket Babszem ugyanúgy meg tudna válaszolni.

- Úgy tudom, azért volt itt, mert éppen egy teáskannát szolgáltatott be az Archívumnak. - Forgatja a szemét Babszem, mintha nehezére esne válaszolni. - Ugyan az eszköz képessége még nincs kategorizálva a veszélyességi skálán, de ha minden igaz, megbolondítja azt, aki iszik a belőle kitöltött folyadékból.

- Akkor elég durva cucc - mormolod.

- Csizmás csak annyit mondott, vigyelek oda hozzá, de arról nem volt szó, hogy órákig válaszolgassak a kérdéseidre. - Babszem a testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezi át, mintha ezzel is sürgetni akarna. Valóban eleget beszéltetek már, ideje valami használható információhoz jutni.

A kihallgató szoba egy nagyobb helyiség a Paszuly első emeletén. Első pillantásra akkora a terem, hogy még nagyobb összejöveteleket is lehetne rendezni benne. Esetleg kisebb bálokat.

A Kerge Nyúl a szoba közepén, a földön kuporog. Háttal van neked, valódi alakját nem rejti el a Függönnyel, ezért úgy néz ki, mint egy bundás, emberi alak, akinek hatalmas nyúlfej billeg jobbra balra a nyakán. Hamuszürke szőrrel borított fülei a szakadt, koszos tweed zakó hátára simulnak.

Ahogy közelebb lépsz hozzá, hallod, amint egy találós kérdést ismételget magában, miközben előre-hátra dülöngél:

- Mi a különbség a holló és az íróasztal között? Mi a különbség a holló...

- Te jó ég! - Dörgölöd meg a halántékod. - Ugye nem rejtvényekben fog beszélni?

A melletted álló Babszem homlokáról legördül egy izzadtságcsepp, laposan a zubbonya gallérjára hullik, ahol szinte azonnal beissza a szövet. A következő pillanatban a törpenövésű portás idegesen vihogni kezd.

- Attól tartok. Ezt csinálja kora reggel óta.

- Remek! - dünnyögöd, majd Babszemre sandítva arra gondolsz, az őrület ragályos is lehet. Jobb, ha igyekszel, és gyorsan elintézed ezt az ügyet.

Miután elköszönsz Babszemtől, óvatos léptekkel közelebb húzódsz a viseltes bundájú Nyúlhoz. Csak most veszed észre, hogy a fülein a szőr ragacsos csomókba állt össze.

Amint karnyújtásnyi távolságra érsz, orrodat megcsapja az erjesztett répalé és az őrület édeskés bűze. Szinte már nem is akarod, hogy megforduljon, de a kezed közben önálló életre kélt, és mire észbe kapsz, megkocogtatod a Nyúl vállát. A tweed zakó szövete olajos tapintású a rárakódott kosztól.

Hátrahőkölsz. A Kerge Nyúl olyan gyorsan fordul meg, hogy kis híján elveszíted az egyensúlyod. Vizenyős, ide-oda rebbenő halványpiros tekintete zavarba ejt. Úgy néz ki, mintha folyamatosan űzné valami. Azután rájössz, hogy az őrület az.

Sárga, rothadó fogai közt egy papírfecnit forgat, de amint meglát, hangos cuppanással kirántja a szájából, és feléd nyújtja. Mihelyst magadhoz térsz, undorodva ugyan, de elveszed tőle a nyúlnyálas papírgalacsint, és óvatosan kihajtogatod. Görcsösen ügyelsz, hogy csak két ujjal fogd meg a teljesen átnedvesedett üzenetet.

Értetlenül bámulod a kör alakú ábrát a peremén végigfutó betűkkel. A Nyúl közben alig hallhatóan szavalni kezd:

Tik-tak, tik-tak! Jár az óra

    Előre hátra.

Számok helyett betűt róttak

    A számlapjára.

Tak-tik, tak-tik! A kis H-ra

    Délben van állva,

V-re meg három órára

    A bolondját járja.

Kilencre a nagy újra H-n áll,

Hatra a kicsi C-re vált át.

    Tak-tik, tik-tak! Tik-tak, tak-tik!

    Neked csak egy szó adatik.

Novemberi nyomozós játék - Szabályok

Arra gondoltam, az lesz a legegyszerűbb, ha egy posztban összegzem a novemberi játék szabályait, így mindenki könnyen visszakeresheti, ha menet közben úgy érzi, szüksége lenne rá. Egyszerű lesz, ígérem. 😉

1. A játék célja

A játék lényege az, hogy négy héten keresztül egy-egy gyanúsítottat lakat alá juttassatok, majd végül megvádoljátok az igazi tettest, aki eltulajdonította Merlin pennáját az Archívumból. A cél, hogy a hónap végére megírjátok nekem, ki volt a valódi tolvaj. Az a detektív nyer majd, aki a leggyorsabban fejti meg a tettes kilétét, és megírja nekem privát üzenetben Facebookon keresztül.

FONTOS!

A valódi tettes kilétére nem fogadok el tippeléseket! Csupán egyetlen lehetőségetek lesz megvádolni valakit, ezért kérlek, jól fontoljátok meg, kit neveztek meg valódi tettesként!

Az üzenet szövege kezdődjön ezzel:

“Az igazi tettes...”

2. A négy gyanúsított előállítása

Ehhez nem kell mást tennetek, mint hétfőn, szerdán és pénteken figyelni a nyomokat a Facebook oldalamon, az Instagram oldalamon vagy itt a blogomon. A három felület valamelyikén minden héten három nyomot fogtok kapni, amikre az adott heti gyanúsított elfogásához szükségetek lesz. Vagyis például a november 2-án, 4-én és 6-án kapott nyom mind egyetlen gyanúsított kilétére próbál majd rávezetni benneteket.

Nyom lehet majd egy szó, egy szám, egy kép, vagy mondat. Minden héten a három nyom együttesen fog rávezetni az adott heti gyanúsított személyazonosságára. A gyanúsított lehet kitalált és valódi személy, de az biztos, hogy mindig irodalmi vonatkozása lesz.

Az adott héten a gyanúsított kilétét vasárnap éjfélig juttathatjátok el nekem Facebookon keresztül egy privát üzenetben. A példánál maradva, az első héten ez november 8-a éjfélt jelenti, eddig zárhatjátok fogdába az első gyanúsítottat.

FONTOS!

Egy gyanúsított kilétére háromszor tippelhettek, de ne hagyjátok az utolsó pillanatra, mert lehet, kifuttok az időből!

Ha gyanúsítottat neveztek meg, az üzenet kezdődjön a megfelelő heti gyanúsítottra utalással, így:

Első héten: “Az első gyanúsítottam...”

Második héten: “A második gyanúsítottam...”

Harmadik héten: “A harmadik gyanúsítottam...”

Negyedik héten: “A negyedik gyanúsítottam...”

3. Segítségek

Mivel (nyilván) teszteltem az első heti feladványokat, és arra jutottam, hogy egyesek számára talán nehezebb lehet a megfejtésük, beépítettem néhány könnyítést és segítséget a játékba.

3/a. Segítség nyomokhoz, könnyítés negyedik nyommal

Segítséget kérhettek a nyomok megfejtéséhez, ha úgy érzitek elakadtatok. Fontos, hogy ilyenkor mindig jelöljétek meg pontosan, melyik nyom megfejtéséhez szorultok segítségre!

Például: “1. hét 1. nyom szerintem az, hogy Babó. Jó nyomon járok?”

Kérhettek egy bónusz nyomot is. Ilyenkor tehát nem három, hanem négy nyom áll majd a rendelkezésetekre az adott heti gyanúsított személyazonosságának felfedéséhez. Ezt a következőképpen kérhetitek:

“1. heti gyanúsítotthoz kérnék egy negyedik nyomot.”

FONTOS!

Nyomokkal kapcsolatban egy héten csak egyszer kérhettek segítséget/könnyítést! Ez egyben azt is jelenti, hogy aki az egyik nyomhoz a háromból segítséget kért, nem kérhet negyedik nyomot is! Mivel minden héten három nyom lesz, érdemes ezzel a segítséggel megfontoltan gazdálkodni.

3/b. Könnyítés a gyanúsítottakkal kapcsolatban

Mivel a játék célja minden egyes eltévesztett gyanúsítottal egyre nehezebb és nehezebb, ezért az adott heti gyanúsítottra három tippelést fogok elfogadni.

Ha valakinek három tippelésre sem sikerül fogdába zárnia a lehetséges elkövetőt, nem kell elkeserednie, hiszen a játékszabály nem tiltja, hogy (mondjuk csokiért 😊) ne kérhessen segítséget azoktól a játékostársaitól, akik helyesen gyanúsítottak.

Azokról a játékosokról, akik helyesen gyanúsítottak egy adott héten, névsort fogok közzétenni a Facebookon.

FONTOS!

A gyanúsításokat privát üzenetben fogadom csak el, és az adott héten vasárnap éjfélig. Első héten tehát 8-a, második héten 15-e, harmadik héten 22-e, míg a negyedik, utolsó héten 29-e éjfélig küldhetitek el nekem a gyanúsításokat Facebookon. Mivel én is emberből vagyok, és a gyanúsításhoz szükséges harmadik nyomot már pénteken meg fogja kapni mindenki, ezért nyomatékosan kérem a kis detektíveket, hogy a három tippelést ne vasárnap 23:58-kor kezdjék el, mert én lehet, hogy aludni fogok, és a későn eszmélők ezért ki fognak futni az időből, amit nem szeretnék.

4. GYIK

Kérdés: Mikor kapjuk meg a nyomokat?

Válasz: Minden héten hétfőn, szerdán és pénteken a reggeli vagy a délelőtti órákban. Első héten például november 2-án, 4-én és 6-án kerülnek ki a nyomok az online térbe.

Kérdés: Hol keressem a nyomokat?

Válasz: Itt a blogomon, a Facebook oldalamon vagy az Instagram oldalamon lesznek közzétéve. Hogy adott nap éppen hol találjátok meg, azt nektek kell kinyomozni 😊

Kérdés: Mi van akkor, ha valakinek nincs Facebook hozzáférése?

Válasz: Sajnos, mivel minden kommunikáció a Facebook oldalamon keresztül fog történni, így aki nem rendelkezik Facebook hozzáféréssel, az nem fog tudni részt venni ebben a játékban.

Kérdés: Mi van akkor, ha valakinek nincs Instagram hozzáférése?

Válasz: Ha valakinek nincs Instagram hozzáférése, arra kérem, írjon Facebookon keresztül egy privát üzenetet, hogy tudjak róla. Mivel nem akarom, hogy ezek a detektívek esetleg hátrányba kerüljenek, ezért ők privát üzenetben meg fogják kapni az Instagramon közzétett nyomot a közzététel napján.

Kérdés: Hány nyom kell egy gyanúsításhoz?

Válasz: Elegendő akár egy is, de a teszt alapján kétlem, hogy bárki egyetlen nyomból képes lesz kitalálni az adott heti gyanúsítottat. Maximum (egy plusz nyom kérésével) négy nyomból kell megfejteni a gyanúsítottak kilétét.

Kérdés: Mikor gyanúsíthatok?

Válasz: Bármikor azután, hogy az adott heti első nyomot közzétettem. A tapasztalat azt mutatja, hogy azért érdemes bevárni a többi nyomot is, nehogy a nagy kapkodásban elpazaroljátok a három tippelést, amit a gyanúsításra szánhattok.

Kérdés: Hányszor gyanúsíthatok?

Válasz:  A játék ideje alatt mind a négy héten egy-egy gyanúsítottat kell lakat alá zárni. Minden heti gyanúsított esetében három tippelési lehetőségetek lesz felfedni a személyazonosságát.

Kérdés: Meddig gyanúsíthatok?

Válasz: Az adott hét vasárnap éjfélig küldheted el a tipped az adott heti gyanúsítottra. Utána tőlem segítséget visszamenőlegesen már nem kérhetsz.

Kérdés: A gyanúsításnál számít a gyorsaság?

Válasz: Nem, de aki esetleg gyorsabban kitalálja a negyedik gyanúsítottat, annak korábban megnyílik a lehetősége leleplezni a valódi tettest.

Kérdés: Honnan tudom, hogy jó nyomon jártam, és jó személyt gyanúsítottam meg?

Válasz: Privát üzenetben meg fogom írni, de minden héten közzé fogok tenni egy listát is azokról a nyomozókról, akik a helyes személyt gyanúsították meg.

Kérdés: Később is be lehet kapcsolódni a játékba?

Válasz: A játékba bármelyik héten be lehet kapcsolódni, de a megfelelő, négy gyanúsított nélkül nem lehet, vagy csak nehezen lehet kitalálni a valódi tettest. Minél több gyanúsított kilétét felfeded, annál nagyobb az esélyed arra, hogy a valódi tettest megtaláld, és megnyerd a játékot.

Kérdés: A valódi tettes kilétének felfedése esetén is tippelhetek?

Válasz: Nem! Csak egyetlen lehetőséged lesz, azért biztosra kell menned.

Kérdés: Számít a gyorsaság a valódi tettes kilétének felfedésekor?

Válasz: Igen. Az a detektív nyer, aki a leghamarabb felfedi, ki volt a valódi tolvaj.

Kérdés: A valódi tettes kilétét meddig küldhetem el?

Válasz: 2020. november 30. éjfél a végső határidő. Ekkor hivatalosan lezárom a játékot.

Kérdés: Honnan tudom, helyesen neveztem-e meg a valódi tettest?

Válasz: 2020. december 1-jén fogok eredményt hirdetni, és akkor kiderül majd az is, ki volt a tolvaj.

Ha esetleg lenne még kérdésetek, nyugodtan tegyétek fel! 😊 Kellemes szórakozást, és jó játékot mindenkinek! 😉

Az ötlettől a megjelenésig 5. - A Főnix feltámadása

Legutóbb arról írtam, miért gondoltam úgy, hogy a nagy kiadóknál próbálkozom, illetve milyen volt megtapasztalni az első nagybetűs "Nem!"-et. Most essen szó arról, mi következett ezután.

Az első és legfontosabb kör ismét a kézirat pihentetése volt. Nem nyúltam hozzá Az Elfeledettek Városához, igazából rá se néztem három teljes hónapig. Azután mély levegőt vettem, és átdolgoztam a pályázat során kapott észrevételek alapján. Azt hiszem, apró módosításokkal, több törléssel és még több kiegészítéssel sikerült javítanom a történeten. Igen ám, de hogyan tovább?

Szétnézve a magyar könyvpiacon találhatunk jó pár kiadót, aki urban fantasy kiadásával is foglalkozik. Hogy miért fontos ezt kiemelni? Mert egy olyan alzsánerről beszélünk a fantasyn belül, ami akárhogyan vesszük, elég kis réteget képvisel, így értelemszerűen egyetlen könyvkiadó sem vállalhatja be fő profiljának a kiadásukat. Vannak azonban olyan kiadók, akik jellemzően fantasy regényekre fókuszálnak, így értelemszerűen nekem is ebben az irányban kellett keresgélnem.

Ezután több szálról kapcsolódott össze a megfelelő kiadó kiválasztásának folyamata, és ezért egy röpke visszatekintés erejéig hátra kell kanyarodnom gondolatban az írói pályafutásom kezdeti szakaszához.

A blog sorozatom harmadik részében írtam arról, hogy a karcolat.hu írói közösség mennyi mindent adott (és egyébként még mindig ad a feltörekvő írópalántáknak) nekem a kezdeti időszakban. (A lényeget kicsit bővebben itt megtaláljátok.) A karcolat írói közössége azonban nem csupán önzetlen jótanácsokkal és egy sor írástechnikai alapismerettel látott el, hanem akkor még szárnyakat bontogató amatőr írók ismeretségével is.

Néhányukkal igazán jóban lettem az ott eltöltött idő alatt, és ez az ismeretség megmaradt az évek során, noha keveset, vagy épp semmit sem kommunikáltunk egymással, miután kirepültem a karcolat fészkéből. Az évek alatt azután néhányan a karcos ismerősök közül már publikálták az első, de volt, aki a második regényüket is. Többen, akik hasonló történeteket írtak, mint én, a Főnix Könyvműhelynél kötöttek ki, mindenféle előzmény nélkül. Ezért - noha csupán közvetve, de - ismertem már a kiadót korábbról.

A KMK Aranymosás Pályázatát követően különböző forrásokból többen javasolták nekem a Főnix Könyvműhely Kiadót, mint lehetséges partnert a történetem kiadására. Nem nagyon kellett velük kapcsolatban győzködni, mert a fentebbiek okán már ismertem a kiadót, és egyébként is szerettem/szeretem a kiadványaikat. Én azonban még mindig hezitáltam, leginkább a visszautasítás terhétől rettegve. (Nem hiába pályázattal kezdtem, és nem kiadói kulcsolással a kéziratom történetét.) Végül a feleségem győzött meg róla, hogy tulajdonképpen nincsen veszteni valóm, hiszen mi történhet? Maximum a Főnix is azt mondja, hogy nem, és akkor jöhet egy másik kiadó... vagy egy másik történet. Azóta is minden nap eszembe jut, drága feleségem mekkora szeretettel támogatott az úton a megjelenés felé, és hogy a végső löketet is ő adta meg nekem, ami végül a regényem kiadásához vezetett. (Köszi, életem! 💙😊)

Végül tehát nagy levegőt vettem, és először megérdeklődtem a kiadó facebook oldalán keresztül, hogy egyáltalán fogadnak-e kéziratot. Hamar megérkezett a válasz: igen! 😱😃 (Oké, oké, a torkomban dobogott a szívem. Mondom, Rudi, nyugi, nincs veszteni valód, hallgass a feleségedre! Tárgyalj hideg fejjel! 😆) Kértek tőlem egy rövid bemutatkozást, Az Elfeledettek Városának szinopszisát, és persze a kéziratot. Mindez körülbelül három óra leforgása alatt történt. Teljesen odáig voltam, meg vissza, hogy mekkora szerencsém van. Most már csak várnom kellett türelemmel.

Na, igen ám! De aki ismer, az tudja, hogy a türelem, mint erény, nem igazán szállóvendég nálam. Vannak ugyan dolgok, amikben végletekig türelmes tudok lenni. Ilyen példának okáért a sorban állás. Évekig tudnék sorban állni a boltban, a múzeum előtt vagy bárhol. Ezzel nincsen gondom. Bárcsak azt mondhatnám, hogy a kéziratomra érkező kiadói válasz tekintetében is ennyire türelmes tudtam lenni, de sajnos hazudnék 😋 Ezúton szeretnék elnézést kérni Farkas Zoltántól, a Főnix Könyvműhely Kiadó vezetőjétől a következőkért. 🙈😅

Szóval eltelt egy hónap. Csend és hullaszag terjengett az éterben, én meg majdnem megőrültem attól, hogy nem tudok semmit. Először persze nem a kiadónak akartam írni, mert az mégis milyen, nem igaz? (Jaj, basszus! Így utólag tök nem oké, ahogy viselkedtem, de ez van. Azt mondtam, őszinte leszek, úgyhogy megírom, ahogy volt.) Végül az egyik karcolatos írótársamnak, Patrick J. Morrison-nak küldtem egy üzenetet, akinek több kötete is megjelent már a Főnix Könyvműhely gondozásában. Óvatosan megkérdeztem tőle, szerinte mi lehet az oka a nagy hallgatásnak. Ő meg persze megnyugtatott azzal, amit eleve sejtettem, csak hát a sajtkukac és az ülepemben motoszkálás ugye... 😅 Szóval Farkas Zoltán kiadóvezetőnek még nem volt ideje elolvasni a kéziratot, ezért tovább vártam türelmesen. (Ez mondjuk éppen nem teljesen igaz, mert szegény feleségemet kábé két-három naponta az őrületbe kergettem az aggódásommal 😆) Azután eltelt még két hónap, és megtettem azt, amit egyetlen első könyves szerzőnek sem lenne szabad. Írtam a kiadónak.

Nem tudom racionálisan megmagyarázni, miért tettem. Talán az lehetett az oka, hogy egyszerűen kíváncsi voltam, hogy akkor most próbálkozzak máshol, vagy sem. Nem tartottam ugyanis tisztességesnek, hogy párhuzamosan más kiadókhoz is beküldjem a kéziratom, amikor éppen elbírálás alatt van valahol. Ebben lehet régimódi vagyok, de a tisztesség úgy diktálta nálam, hogy megvárom a Főnix válaszát, hiszen őt választottam elsőre. És Farkas Zoltán válaszolt: " Éppen olvasom, amint végzek vele, jelentkezni fogok. Eddig bíztató!" Én meg nem türelmetlenkedtem tovább. Befogtam a szám, és ezúttal tényleg vártam. 😁

Egy hétre rá Farkas Zoltán bejelölt ismerősnek. (Bíztató kezdet, gondoltam 😀) Megírta, hogy a kézirat háromnegyedénél jár, és tetszik neki. Innentől elszálltam, mint egy lufi. Igazából nem is emlékeztem a részletekre, hogyan történtek az ezt követő üzenetváltások, vissza kellett keresnem a poszt kedvéért. Farkas Zoltán megkérdezte, mik lennének az igényeim egy esetleges kiadás esetén. Én meg naivan megírtam, hogy még mindig látok a kéziratomban javítani valót, szóval egyszer még átfutnék előtte rajta, meg hogy a kötet arculatának kialakításában (pl. borító tervezés stb.) szívesen részt vennék, bla-bla-bla… Erre a kiadóvezető felvilágosított, hogy ő a pénzügyi részére gondolt, mármint hogy mennyi legyen a szerzői jogdíj és milyen formában legyen meghatározva 😂 Igen, ez is amolyan tipikus "én pillanat" volt! 🙈😅

Innentől már "csak" a szerződéskötés és a kiadás folyamata következett, amit egy külön, záró posztban szeretnék megírni nektek. Jöhet a borítótervezés, a szerkesztés és a bizonytalanná váló megjelenés története a viharos 2020-ban, avagy az utolsó simítások 😊

Folyt. köv.

Az ötlettől a megjelenésig 4. - Nemek és igenek

Tudtam nagyon jól, hogy ezt a részt lesz az egyik legnehezebb megírnom. Előre szeretném vetíteni, hogy ez a poszt csak és kizárólag az én gondolataimat és véleményemet tartalmazza. Egyáltalán nem tartom valószínűnek, hogy az itt leírtaknak bármi köze lenne az egyetemes igazságokhoz, de az biztos, hogy az én igazságaim. 😊

A posztnak azt az alcímet adtam, hogy “nemek és igenek”. Hogy miért? Mert megpróbáltam eldöntendő kérdések mentén felsorakoztatni az első könyves (vagy leginkább első kéziratos) szerzőként engem foglalkoztató kérdéseket, és az azokra adott válaszaimat. Kezdjük rögtön az elsővel:

1. Elkészült a kéziratom, mi legyen vele? Oké, ezt rögtön elszúrtam 🙈😅 Eldöntendő kérdésként ez valahogy így hangzik helyesen: Készen állok arra, hogy az első kéziratomat megmutassam a nagyvilágnak?

Az én válaszom némi tépelődés után az volt, hogy igen. Érdekes ez, mert világéletemben szerettem volna, hogy a történeteimet mások is olvassák. Novellákkal pályáztam, néhánnyal nyertem, mások megjelentek nyomtatott vagy elektronikus formában. Az első önálló kötetemnél viszont esélyesnek látszott, hogy egy fiók mélyén leheli ki a lelkét, miután a mellkasára telepedett por összenyomja. Hogy miért? Azt a korábbi posztokban már alaposan kiveséztem, itt nem ismételném meg magam. Lényeg a lényeg, eldöntöttem, hogy útjára engedem Az Elfeledettek Városát, lesz ami lesz.

Oké, jöhetett a következő lépés, és ez el is vezetett a második eldöntendő kérdéshez:

2. Magánkiadással vagy a nagy és rettegett kiadókkal próbálkozzak? Szuper, végül ez sem egy klasszik eldöntendő kérdés lett, amit igennel vagy nemmel meg lehetne válaszolni 😂 Szedjük ketté: Magánkiadás, igen vagy nem? Kézirattal kulcsolás, igen vagy nem?

Az első kérdésre viszonylag hamar megtaláltam a választ, és egyáltalán nem presztízsből mondtam rá nemet, hanem a következő, alaposan végiggondolt okok mentén.

Először is jól hangzik, hogy magánkiadás esetén tulajdonképpen a költségek levonása után minden eladott példány tiszta nyeresége az enyém lehetne (értsd kiadó nem kap pénzt, terjesztő nem kap pénzt stb.), DE ez azt is maga után vonná, hogy kábé minden marketing és egyéb, terjesztéssel kapcsolatos teendő a nyakamba szakadna. Nos... bár úgy tűnik, de nem. Nem is tűnik úgy 😂 Nem vagyok se marketinges, sem jó jehova tanúja, hogy ismerősökön keresztül turbékoljak a regényemmel. Ez tuti nem én vagyok, szóval ez a történet már itt megbukott nálam. Félre értés ne essék, biztosan van erre működő modell, hiszen ismerek is pár szerzőt, aki nagyon tudja, hogyan kell ezt csinálni. Én magamról tudom viszont, hogy ez nekem nem menne. A saját kis ötleteimmel persze próbálom eljuttatni minél több emberhez a történetem, de nem nyomulok és nem tolom senki arcába erőszakkal.

A másik, hogy akkora gonddal és szeretettel, amivel végül Az Elfedettek Városa a valós, fizikai formájában megjelent, szerintem egy magánkiadás nem büszkélkedhet. Farkas Zoltán kiadóvezető, Vas Annamária szerkesztő és Tóth Zoltán borítóért felelős grafikus olyat műveltek, hogy azt egy soron következő, külön posztban szeretném jól megméltatni 😃

Magánkiadás esetén ugyanis a szerkesztőnek, a lektornak, a tördelőnek és a grafikusnak olyan összegeket kell(ene) kifizetni, amit szerintem magánember csak nagyon nehezen engedhet meg magának. Már pedig egy jó szakembernek ennyi az ára, utána néztem ennek is. A magánkiadással próbálkozó szerzők többsége pedig (sajnos!) pont ezeken a szakmai, hozzáértő részleteken próbálnak meg spórolni. Tudom, hogy így van, hiszen bizonyos kiadók/nyomdák már eleve olyan ‘csomagokat’ állítanak össze, ahol a szerkesztés, a lektorálás, a tördelés (ez mondjuk sokszor benne van az alap árban) és a borító grafikus tervezése külön elérhető, bónusz szolgáltatásként van feltűntetve az árlistán. Ezek együttesen körülbelül annyiba kerülnek, mint a nyers, 500 darabban nyomtatott példány... a kéziratból, mert hogy az bizony hozzáértő szerkesztés és megfelelő lektorálás híján bizony nem más. Szerintem legalábbis.

Végül tehát nemet mondtam a magánkiadásra, mert magamat ismerve, addig úgyse nyugodtam volna meg, amíg nem találok valakit, aki szakmailag is képes hozzányúlni a kéziratomhoz. Magyarán tuti spóroltam volna az összes ‘extrára’, mert ha már ennyit beleadtam, csúnya lenne egy banánhéjon elcsúszni a végén. Megszólalt volna bennem a maximalista. Na, igen ám, de akkor még most is a fiókban csücsülne Az Elfeledettek Városa, mert még kábé három év lett volna összespórolni ezeket az összegeket nekem. Szóval azt hiszem, jól döntöttem 😅

A második felére a kérdésnek (tudniillik, hogy kezdjek-e el kulcsolni a kézirattal?) szintén nemmel válaszoltam, noha ennek sokkal profánabb oka volt, mint az előző kérdésre adott feleletnek.

Van egy kis “írós kommunánk” még a KMK Alapozó kurzusáról, aminek Fejes Szonja és Greff Magdi a tagjai rajtam kívül. Bár nem találkozunk minden héten, mégis ha hónapok távlatában megkeressük egymást, mindig olyan, mintha tegnap beszéltünk volna (ezt egyébként nagyon szeretem és tisztelem bennetek a tehetségetek mellett is 😉). Szóval mi hárman úgy döntöttünk, hogy indulunk az Aranymosás Pályázaton a kéziratainkkal. Van, aki többször is nekifutott, így tapasztalt volt e téren, és többüknek (hát, igen a háromból nehéz rájönni rajtam kívül kiknek 😋) sikerült is nagyon szép eredményt elérni a kézirataikkal. Ezért nyilván nem volt kérdés, hogy én is megpróbálkozom a pályázattal, ahol 232 beérkezett pályaműből az előszűrésen átesett 33 kézirat közé került Az Elfeledettek Városa. Pipa. 😄

3. Itt valóban csalok, szóval ha még emlékeztek a poszt elején esetlen módon koncepcionált “eldöntendő kérdés”-es fantazmagóriámra, itt az idő, hogy elfelejtsétek! 😂 Ez a pont ugyanis egy konkrét “nem”-ről szól, ami az Aranymosás Pályázatának lektori szakaszában kapott nagybetűs “Nem” volt. 😢 

Igen, rosszul esett. Úgy gondoltam, mint bárki más, hogy sikerülhet. Hát, baszkikuli, nem sikerült. 😕 Mondjuk nem kellett volna csodálkoznom rajta, hiszen ez volt az első, regény terjedelmű kéziratom. Kinek sikerül elsőre? Tiszta bolond voltam, már látom.

Az első és legfontosabb, amit megtanultam a KMK “nem”-éből (azonkívül, hogy nem én pottyantottam a spanyol viaszt 😋), az volt, hogy minden szerző jussa legalább egy kiadói “nem”. A “nem” hozzá tartozik ehhez a szakmához. A jó sok “nem” pedig méginkább. A kérdés inkább az, hogy ezt a “nem”-et vagy “nem”-eket hogyan kezeli az író.

Nos, én összetörtem, padlót fogtam. Próbáltam megérteni a dolgot. (Ehhez egyébként Varga Beától kaptam sok segítséget, amit innen is köszönök neki.) Először persze nehezen tudatosult bennem a lényeg, de aztán hagytam leülepedni az egészet. Minden zavaros volt, úgyhogy kicsit eltávolodtam megint az írástól, és úgy egy-két hónapig más dolgokra koncentráltam. Ez segített néhány kérdést helyre tenni magamban. Végül összekapartam magam, és átfésültem újra a kéziratot. Voltak tanácsok, amiket megfogadtam, és voltak olyanok, amiket egy kicsit átdolgozva építettem be a történetbe. Hogy jól tettem-e, azt az olvasók majd eldöntik 😊

Mindennek a végén viszont most már látom, hogy ezeknek az előzménynek meg kellett történnie ahhoz, hogy a kéziratom oda, ahhoz a kiadóhoz (Főnix Könyvműhely 💙) kerüljön, aki aztán igazán, szerető gondossággal tudott beállni Az Elfeledettek Városa mögé. Szóval tökéletes helyre talált a kéziratom, nem is lehetnék boldogabb ezzel a helyzettel 😊 De hogyan is történt mindez? Azt a következő részből megtudhatjátok. Lesz benne szemmel verés és fogcsikorgatás meg egy kis tűkön ülés is, szóval érdemes lesz velem tartani 😂

Folyt. köv.